Egyásnak adták a kilincset a hódítók és a járványok, így lett egyedülállóan kétarcú Ciovó és Trogír.

Trogír látképe Ciovó felől nézve

 
 

Ha az ember Trogirban jár óhatatlanul felmerül benne a kérdés, hogy miként térhet el egymástól ennyire két sziget arculata. Az óvárosnak helyet adó földdarab és a mellette fekvő Ciovó házai, beépítettsége jobban nem is különbözhetne jobban egymástól. A kérdésre a választ a középkorban, egészen pontosan a nagy leprajárványok idején kell keresni.

            Sok szeglete van a világnak, mely megsínylette az idők- és a hódító seregek dúlását, de ha rangsorolnánk ezeket a helyeket az intenzitás mértékének megfelelően, akkor a kis dalmát város biztosan előkelő helyen végezne. Bár az első épületeket a rómaiak húzták fel itt, Tragurium már a 10. században az alakuló Horvát Állam részévé vált. Ekkor komoly fejlődésnek indult a település, de a királyi vérvonal nem sokkal később kihalt, és a terület a Magyar Királyság részévé vált. Az események pedig innentől gyorsultak fel igazán, hiszen a kiváló stratégiai elhelyezkedésű szigetecskére a velenceiek is szemet vetettek, így gyors váltásokban hol ők, hol a magyarok foglalták el a mai Trogirt (1116-ban például kétszer cserélt gazdát a város egyetlen év alatt). Ahogy ilyenkor lenni szokott minden hódító egy kicsit erősített a város védelmén, így a sziget végül egy – akkori viszonyok között – tökéletesen védhető kis erődvárossá alakult (nem csoda, hogy 1242-ben IV. Béla is itt keresett menedéket az őt üldöző tatárok elől). Persze a földrajzi elhelyezkedés és a tenger természetes védelme a szomszédos Ciovó szigetre is igaz, akkor vajon miért nem alakult ki ott is ilyen erődített település? A választ a lepra adja meg!

            Aki egy kicsit is járatos a járványok történelmével kapcsolatban, annak árulkodó nyom lehet, a Ciovón található Svetog Lazara utca. Bizony nem véletlenül nevezték el Szent Lázárról, ugyanis ő – többek között – a bélpoklosok, vagyis a leprások védőszentje. A nevéből származik a leprakórházak Lazarette vagy Lazaretum elnvezése is. Bár a lepra az ókorban is ismert betegség volt, Európában a keresztes hadjáratok idején tűnt fel, és legkomolyabb pusztításait a 11-13. században végezte. Mivel a magyarok és a velenceiek is sokat szenvedtek ettől a rettentő kórtól, így Trogír környékére bármelyik nemzetség behurcolhatta, de – fontos kikötő révén – a hazatérő keresztesek is partra tehették itt a betegséget. Szintén az idő homálya fedi azt a tényt is, hogy ki alapította az első lepratelepet a parttól távolabb eső szigeten, de tény, hogy Ciovó már a rómaiak idején is egyfajta hátsóudvarnak számított, lévén ide szállították át a valamilyen okból kiközösített embereket.  

            Mindenesetre a történelem alakulása igazán izgalmassá tette Trogír környékét, hiszen egyetlen utazás során két teljesen külön világot ismerhetünk meg. Ciovó a maga villáival, néhány szállodájával és beépítetlen vadságával a nyugalmat testesíti meg, míg Trogír óvárosa – elcsépeltnek tűnik, de igaz – egy valóságos kis középkori ékszerdoboz. Bár ízlésekről nehéz vitatkozni, de számunkra Horvátország mindig a tavaszi úticél marad, mert ebben az évszakban a nappalok már elég melegek a nagy kirándulásokhoz, de a látnivalókat még nem fedi el a turisták hömpölygő tömege. Városnézésre pedig kiválóan alkalmas a trogíri óváros. A szárazföldről átvezető hídról már látni a masszív falakat, és az itt található városkapu úgy villantja meg a mögötte elterülő középkori városka hangulatát, mint a véletlenül ottmaradt apró lyuk egy lezárt ajándékcsomag tartalmát.

A főtér óratornya és elegáns – tavasszal még nem is zsúfolt – kávézói akár órákra is a székbe tudnak szegezni, míg az óváros túloldalán található kikökötő elegáns kővel borított, pálmafás sétánya az igazi mediterrán hangulatból ad ízelítőt. Ciovóra innen, a kikötőből is vezet híd, de kicsit távolabb egy közvetlen úton is átjuthatunk. Ez a sziget inkább a természetes látnivalókban erős, míg a csúcspont Trogír távlati képe a szárazföld felé vezető oldalon. 

 

Tippek:

  • Trogír a kis méretű strandjaival és hozzá képest sok szálláshelyével nem egy hagyományos nyári desztináció. Inkább tavasszal látogassunk ide, és csodáljuk a látványt a „heringeffektus” nélkül.
  • Márciustól nyár elejéig kiváló szórakozás az ide vezető autópályán az autók számlálgatása, mivel annyira kevéssel találkozunk, hogy azt össze sem lehet hasonlítani a nyári forgalommal.
  • Bár romantikusnak tűnhet az óvárosban szállást foglalni, a folyamatos zaj és a behajtási tilalom miatt mégsem túl jó ötlet. Inkább Ciovón, vagy a szárazföldön keressünk egy apartmant, mert mindkét helyről csodás a kilátás. A város peremén a domboldalban sorakozó házakból nézve a nap éppen az óváros mögött bukik a tengerbe. Ennél nem kell jobb fotótéma!
  • Mivel autóval nem lehet behajtani a sziget belsejébe, így az óváros túránál a híd előtti nagyparkolóban vagy (kis szerencsével) a közeli bolt parkolójában lehet letenni a négykerekűt. Ráadásul utóbbi ingyenes. 
  • Mindenképpen kóstoljunk meg egy fagyit vagy jegeskávét a kikötő egyik kávézójában vagy a város szélén található tengerpart étteremben. Itt egy kis játszótér is található, ami jó pont, ha gyerekkel érkezünk. 
  • Ha panorámaképet készítenénk Trogírról, olyan időszakban menjünk át Ciovó szigetre, amikor a nap mögöttünk jár, vagyis a dél körüli órákban. A tenger ugyanis ilyen fényben mutatja meg a lenyűgöző kékjét.