- Egyszervolt-ország

Egy misszionárius ördögűző nyomába eredtünk Zomboron, a ma is létező vajdasági kisvárosban, amelynek közelében még a pacséri tó vize is vöröslik. 

A véres történet az 1700-as évek évek második felében kezdődött Zomboron, a szabad királyi városkában, ahol ortodox szerbek és katolikus bunyevácok éldegéltek egymás mellett nagy békességben. A nagy kereskedelmi utak elkerülték a települést, csakúgy, mint a politikai csatározások. Igen ám, de a kis városka mindennapjait 1750 körül felborította egy misszionárius lelkületű ferencesrendi szerzetes érkezése. A horvát Rochus Szmendrovich ugyanis eltökélte, hogy katolikus hitre téríti Zombor teljes lakosságát. Persze nem mindenki állt rögtön kötélnek, így hát az utcákon sejtelmes babonák, boszorkánytörténetek és démoni megszállásokról szóló fura mesék kezdtek terjedni az emberek között. A tudatlan lakosok ugyanis ebben az időben a rossz időjárást a pokol démonjainak, az asszonyok szépségét boszorkányos praktikáknak, a szerencsét és balszerencsét a túlvilág lényeinek tulajdonították. Bár Európában ekkor már lecsengőben voltak a boszorkányperek, és a pápa is csak igen szabályozott körülmények között engedélyezte az ördögűzést, ebből a felvilágosult eszmeiségből Zomborra szinte semmi sem jutott. Ha valaki démonűzési kéréssel fordult Rochus atyához, ő bizony rögtön teljesítette azt, különösen, ha ezzel egy újabb lelket tudott megtéríteni katolikus egyháza számára.

Állítólag a túlbuzgó szerzetes csoportos ördögűzésnek vetett alá számos helyi lakost a település katolikus templomában, tette ezt ráadásul a nép nyelvén, mégpedig nyilvánosan. Pedig ebben az időszakban már nagyon fontos volt, hogy a katolikus egyház képviselői csakis latinul, püspöki engedély birtokában, és a templomtól távol, elzártan harcoljanak az ördöggel a lelkekért. A pápa külön szabályozta azt is, hogy az ördögűzések alkalmával milyen iratokat és könyveket használhatnak a papok a szertartás során. Rochus atya viszont nem tartott be semmit, még egy színpadot is építtetett a templomban, ahol nagyszabású előadásaival. Saját maga által válogatott, hatásos szövegekkel félemlítette meg az ördögöt, a templomi közösség nagy örömére. Különféle mágikus szertartásokat végzett a jobb termésért, az időjárás befolyásolásért és megpróbálta katolikus útra téríteni a más felekezethez tartozókat. Noha a zomboriak jó része rajongással övezte az erős kezű, határozott papot, az egyház nem nézte jó szemmel a ténykedését, még akkor sem, ha ezzel gyarapította is a helyi katolikus közösség tagszámát. Arról nem szól a fáma, hogy vajon a mai Zombor katolikus templomai közül melyikben tevékenykedhetett a szerzetes, akinek az élete még a Magyar Tudományos Akadémia kutatóit is megihlette és még könyv is született róla.

Azt tény, hogy a vajdasági kisvárosban ma is több templomot találunk, ahová nem nehéz odaképzelni az ördögűzést. Az pedig csak rátesz egy lapáttal a legendára, hogy a közeli Pacséri mesterséges tó vize egyszercsak igazi rózsaszínné vált. Persze nem a vértől – bármennyire is szeretnénk azt hinni, hanem a benne lévő ásványoktól. Pár évvel ezelőtt ugyanis a Zombor közeli Pacséron úgy döntöttek, hogy hasznosítják a helyi gyógyvizet és fürdőt építenek. A költségkímélés jegyében csak pár fedett medencét húztak fel, és mellette egy szabadtéri, 2000 négyzetméteres felületű mesterséges kavicságyas tavat. Igen ám, de egy nap a termálvízzel felengedett tó vize rózsaszín lilásra váltott, manapság is olyan, mintha az egész egy óriási vöröses öblítőfürdő lenne némi vérrel megspékelve. A 30 fokos terméltó ettől persze még igen jótékony az ízületekre nézve, igen szemet gyönyörködtető és még hűvösebb időben is fürödhető. Csak a fürdőruhánkat válasszuk ki jól, mert a tó színe és szaga örökre rányomja bélyegét benne használt ruházatra.

Ennyi legenda hallatán nem is volt kérdés, hogy mi is ellátogatunk a Vajdaságba Zomborra és Pacsérra, ami izgalmakkal teli utazást ígér mindenkinek és csak 3 órára van Budapesttől autóval. Íme tippjeink utazóknak, akik szeretnének egy ördögűző nyomában kalandozni:   

Tippek:

• Zomborra menet a nagyforgalmú röszkei határétkelő helyett válaszd a bácsalmási határt, ahol jóval kevesebben vannak.
• Szerb dínár nélkül ne indulj el Pacsérra, mert a gyógyfürdőben még ottjártunkkor nem volt kártyás fizetési lehetőség, cserébe viszont ezer forint körüli összegért vehetsz felnőtt belépőt.
• A pacséri termálvíz véglegesen befogja a fürdőruhák anyagát, így érdemes inkább egy elhasznált darabban megmártózni a rózsaszín tóban.
• Szállást Zomboron érdemes foglalni és nem Pacséron, ami igen kis település és látnivaló sem igen akad. 
• Manapság Zombor lakosságának elenyésző része magyar, így ne számíts arra, hogy az anyanyelvünkkel elboldogulsz a kiránduláson, próbálkozz inkább az angollal, kérésre hoznak angol vagy német menüt is az éttermekben. Az árak viszont a Budapesthez képest igen barátiak.
• Zomboron érdemes a központban sétálni egyet a monarchia hangulatú épületek között, betérni a templomokba és megtekinteni a városházán Szerbia legnagyobb olajfalfestményét. 
• A város sétáló utcáján látványos, életnagyságú szobrokat állítottak fel, ezek és a belváros fotózásának legjobb időszaka az ún. kék óra (napkelte utáni és napnyugta előtti egy óra), mert ilyenkor már égnek a díszkivilágítások, de még kéken dereng az ég.
• A pacséri kiruccanás és a zombori városnézés még utazással együtt is bőven belefér egy hétvégébe, hiszen bő 3 óra alatt elérhetünk autóval ide Budapestről.
• Ha a Balatonnal kapcsolatos érdekességekről, rejtélyekről olvasna, kattintson ide